Kisiskolás koromban döbbentem rá, hogy mások nem látják azt, amit én.

Számomra természetes volt érzékelni a fénylényeket és látni a halott emberek auráját. Mivel azonban éreztem, hogy a környezetem nem nyitott erre, csendben maradtam. Féltem, hogy ha beszélek róla, furcsának tartanak, és kilógok a közösségből.

Gyermekként természetes a „mágikus gondolkodás” – amikor varázslatos ok-okozati összefüggéseket keresünk a világban. Ám ez a képesség általában hét éves kor körül gyengül, és a reális gondolkodás váltja fel. Nálam azonban ez a mágikus érzékenység – az intuíció, a szimbolikus gondolkodás és a képzelőerő – megmaradt. Sőt, egyre mélyebb kíváncsiságot éreztem: mi ez a világ, és miért látom így? Miért érkeznek hozzám képek, információk, ha ránézek valakire?

Egy számomra nagyon fontos felnőtt kézen fogva kísért ezen az úton. Ő volt az első, akivel nem éreztem magam egyedül – ő is birtokolta ezeket a képességeket, és biztonságot, inspirációt adott, ahogy mások segítségére állt.

Később, amikor már kozmetikusként dolgoztam, a meghitt beszélgetések és a bensőséges tér még inkább felerősítették az érzékeléseimet.

Kutatni kezdtem, tanultam: érdekes könyvek, agykontroll, számmisztika, angyaltanfolyamok, reiki, theta healing, orosz gyógyászat, és egyéb ezoterikus utak kísérték a fejlődésemet.

Ekkor találtunk egymásra az unokatestvéremmel, aki – mint kiderült – szintén tisztán érzékelő. Ősi örökség ez, amely mindkettőnkben él.

Amikor 23 évesen megismertem a férjemet, újabb érdekes dolgok történtek velem.

Ekkor lépett be az életembe Olginéni, szellemgyógyász tanítóm, akitől megtanultam és általa beavatódtam az ősmagyar szellemgyógyászatba. Ekkoriban sokat foglalkoztatott a kérdés: Ki vagy mi az Isten? Keresztény vagy buddhista út? Jézus, Sátán, arkangyalok…?

A válaszokat végül az Integrált Akadémián találtam meg, ahol Ken Wilber integrált szemlélete segített megérteni, hogy az emberi fejlődés nem csupán pszichológiai folyamat, hanem testi, lelki, szellemi és kollektív szinteken egyszerre zajló kibontakozás.

Ez a tudás rendet teremtett bennem – megmutatta, hogyan illeszkednek egymáshoz a különböző vallási és spirituális hagyományok az egység nagy rendjében.

Innen indult el tudatos önismereti utam, amit azóta is hálával és szeretettel járok. Büszke vagyok arra, ahol tartok, és örömmel mondom: élvezem az életem.

Több mint nyolc év szakmai tapasztalat után mertem igazán felvállalni önmagam. Ehhez kellett a megalapozott tudás, a pszichológiai háttér, az önismereti munka, a spirituális határok ismerete, és a napi szintű gyakorlat.

Ma már úgy tekintek a tisztánérzékelésemre és intuitív képességeimre, mint az emberi kapcsolódás természetes részeire.

Nem különlegesnek tartom őket, hanem finom érzékenységnek, amely lehetővé teszi, hogy mélyebben értsek, lássak és jelen legyek a másik ember számára.

A kozmetikai munkám során nem csak a bőrt kezelem – teret adok a léleknek is. Hiszem, hogy a test, a gondolat, az érzelem és az aura összekapcsolódik.

Ezért a hivatásom ma már egy:

a kozmetika, a szellemgyógyászat és a integrált pszichológiai szemlélet ötvözete: Harmóniában.

Célom, hogy segítsek az embereknek tudatosságot gyakorolni, hogy megtalálják a teljes harmóniát –

érzelmeikben, gondolataikban, családjukban, kapcsolódásaikban, aurájukban és asztrális terükben is.